Kedves olvasmányaim
Az alábbi oldalakon könyvek, szerzők, idézetek láthatók, olvashatók, mind olyanok, akik befolyásolták gondolkodásomat, világálátásomat.
Lénárd Sándor
Idézetek, gondolatok Lénárd könyveiből
"Egy művelt, sok nyelvben jártas irodalmár könnyűszerrel összeállíthatná az egyedül élők rímbe szedett siralmait. Talán ugyanakkora könytárnyi irodalma van azoknak, akik azért panaszkodnak, hogy túl sok embertársukkal vannak összecsukva. 'Penitenciám: a rendtársaim'- írta egy később szentté avatott jezsuita."
"Az ember ősei őserdőkben laktak, fákon. Egyszer - meggondolatlanul leszálltak a fáról. Nagyon rosszul tették. Aztán még egypár millió évig erdőben éltek. Valamikor - nem is olyan nagyon régen -, a múlt jégkorszak vége felé kijöttek az erdőből. Ezt is nagyon rosszul tették. Életük szomorú lett, vége lett az ezüstkornak is. A vaskorszak embere nekilátott elpusztítani az erdőt. Jövőnk szomorú."
" Aki álruhába bújik, szerepet játszik. Minden egyenruha álruha, a rangok csak szerepek. Ott fordul tragédiába a dolog, ahol a szerepet játszók meggyilkolják azt az egyet, aki nem játszi szerepet, aki önmaga."
Lénárd Sándor a "láthatalan ház" kertjében, ahol életének utolsó 15 évét töltötte és ahol az "Egy nap..." született.
Lénárdnak nemcsak a gondolatai, hanem a történetei is utánozhatatlanok...
"- Mi a baja a gyereknek? - kérdezem.
- Semmi, hála Istennek.
Máris megbuktam.
- A gyereket csak úgy hoztam. Nekem lőttek éjjel a lábamba söréttel!
Diagnózist változtatok. Akinek éjnek idején söréttel a lábába lőnek, az nem páciens, hanem csirketolvaj. Akad bőven. Nekem a legszebb kakasomat lopták el a múltkor. Sherlock Holmes már tudná, én csak sejtem, hogy ez a jóember járt nálam is. Itt az a szokás járja, hogy a szülő nőt negyven napig tyúklevessel etetik, s akinek nincs tyúkja, jó lelkiismerettel lopni megy.
- Nagyon jó ember lehetett, aki a lábába lőtt! - mondom páciensemnek, s nézem, hol vágódott be egy-egy sörét.
- Miért?
- Mert ha rossz ember lett volna, magasabbra céloz! Akkor vége lett volna az éjszakai tyúkászatnak!
Páciensem nem sértődik meg. Hiába tagadna. Csak sóhajt. Egyszerre tisztábban látom a helyzetet.
- Azért lőtt a lábába, mert úgy gondolta, hogy elég lesz. Így is kisül, ki járt a tyúkketrecnél, és reggel értesíti a rendőrt.
Páciensem elárulja utolsó titkát is:
- Ezért hoztam a gyereket! Hogy az emberek azt higgyék, a gyerek miatt megyek az orvoshoz.
Ennyi bölcsesség előtt meghajlok, és hozzálátok rendbe szedni kakasom tolvajának lábát. Anélkül, hogy felnéznék, még megkérdem:
- Fog ...még egyszer kakast lopni.....tőlem?
- Soha- ígéri.
Igen. Ez is tiszteletdíj."