MEGNYITÓ BESZÉDEK

Az alábbi kiállítás-megnyitót Tomasovszki Anita a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Igazgatója mondta el 2024. október 2-án, a könyvtár Kamaratermében.

 

Tisztelt művészetpártolók, kedves tárlatlátogatók!

   Az emberiséget sok szempont szerint lehet két vagy több csoportra osztani. A mai kiállításmegnyitó kapcsán bátran mondhatom, hogy akik a műalkotásokat kedvelik és itt jelen vannak, azok egy csoportot alkotnak, míg másokat hidegen hagy a művészet szférája,közülük pedig vannak, akik ellenségesen viszonyulnak bizonyos művészeti tárgyakhoz, tartalmakhoz, alkotókhoz. 

   Mi, akik itt jelen vagyunk,szeretünk a művészet légkörében élni, az alkotások között barangolni, személyes viszonyt kialakítani egy-egy képpel, szoborral avagy épülettel, esetleg azokkal, akik mindezt létrehozták. Valami különös érzés jár át bennünket, úgy érezzük, hogy ebben a légkörben jobb emberek lettünk, kedvesebben viszonyulunk másokhoz, valami szépet, felemelőt akarunk tenni a világért. Ez a katarzis érzése. Arisztotelésztől tudjuk, hogy minden igazi műalkotás ezt az érzést váltja ki belőlünk.

   Sokan próbálták, és ma is töprengenek rajta, hogy mi a művészet. Felesleges. Nem tudni kell, hanem érezni. Csak azt tudjuk, hogy merre kell mennünk, ehhez jó iránymutató egy kiállítás, ahol a képek tévedhetetlenül a művészet közelébe irányítanak bennünket.Gaston Bachelard francia filozófus így fogalmazta meg ezt a dilemmát: "Nem közölhetünk egyebet másokkal, csak azt: merre keressék a titkot. Magának a titoknak pontos megfogalmazását adni azonban sohasem tudjuk."

   A lengyel pápa, II. János Pál, aki nyomot hagyott bennünk, egy másik megfogalmazást adott, a maga nézőpontjának megfelelően, imígyen: "A művészet kalauz az Istenhez vezető úton." A ma itt látható kiállítás mindkét célnak megfelel.Keresteti a titkot minden darabjával és kalauzol felfelé, akik hisznek a Mindenhatóban, azokat hozzá közelíti, de akik keresik őt, vagy tagadják létét, azokat is az ég felé emeli, egy, a mindennapjainktól elütő, az anyagiságot legyőző, könnyed, testetlen szféra irányába kormányoz mindannyiunkat.

   A mai délutánon és mindig, ahányszor a képeit nézzük, Csoma József képzőművész érezteti velünk mindezt és kalauzol a képein keresztül valahova fölfelé. Nem véletlen a kiállítás címe: "Ég és Föld között - 65 felett." A dátum az alkotó életkorára utal. Nemrégen osztotta ezt meg velünk, amikor a közösségi oldalakon hírül adta új könyvének megjelenését, amely - talán nem véletlenül - születésnapján jött ki a nyomdából.De erről egy következő alkalommal szólunk, itt ebben a teremben, pontosan két hét múlva a "Szeletek időben és térben" kötet bemutatásán.

   Csoma József egyszer, egy beszélgetésen úgy osztotta fel személyiségét, hogy annak egynegyede a képzőművészeté, másik darabja az írásé. A harmadik fertály a tanári mivolta, tevékenysége és gondolkodása, az utolsó negyed, amivel pedig teljessé válik a kör, avagy az ember, az a család. Mindet egyforma fontosnak tartja, azt, hogy férj, családapa, immár nagyapa, ugynúgy hozzátartozik a személyiség teljességéhez, mint a másik három. Mindig a teljes ember nyilvánul meg, ma, ezen a tárlaton is.

   A falakon látható alkotások önmagukban mind egy-egy teljes, szuverén világot mutatnak. Meggyőződése szerint minden képnek önmagában is "meg kell állnia a lábán", festményeinek vásárlói is ugyanezt vallják, hogy egy Csoma-kép is betölt egy falat, egy lakást, bármilyen méretű is az.

   Néha olyan álkérdésekkel állítják meg, hogy milyen stílusban fest. Erre van egy hosszabb és egy rövid magyarázat. A hosszú szerint az alkotó a művészettörténet minden festőjétőlmagáévá tett szemléletet, ecsetvonást, témát, képelemet, aki/ami neki tetszett. Szinyei-Merse komplementer színpárjai, Dürer imádkozó kezei, Csontváry óriási méretű tér-víziói mind ott vannak a kezében, a gondolataiban. Rembrandttól és Dalitól pedig azt tanulta meg, egy alkotónak nem beszélnie kell a művészetről és a képekről, hanem minden körülmények között festenie kell! Képein vannak realista, szürreális, impresszionista, expresszionista és szimbolikus vonások. A stílusra vonatkozó rövid válasz pedig, hogy Csoma József Csoma-stílusban fest. 

   Az itt látható képek közül hiányzanak a szakrális mondanivalót hordozók, a Biblia ihlette alkotások. Nem véletlenül, ezek a munkák jelenleg a Debreceni Nagytemplom emeleti Kálvin Galériájában kalauzolják az ottani látogatókat az Istenhez vezető úton. Egyszerre két tárlat, hamarosan pedig egy 700 oldalas könyv bemutatója. A művész 65 évesen eddigi irodalmi és művészeti életútjának delelőjén tart.

   A teremben látható alkotások egy másik csoportja - a nagyméretű vásznak és a gondolkodtató plakátok - Csoma József vizuális pedagógiai arcát hozzák emberközelbe. A tanár személyiségével, életútjával, alkotásaival legalább akkora hatást tesz diákjaira, mint napi tevékenységével. Ezek a munkák diákjai nevelésére készültek, ezekkel az opusokkal munkahelyén, egy középiskolai kollégiumban élnek együtt a nevelésére bízott középiskolások. Ezek a darabok "beszélgetnek" a fiatalokkal,gondolkodtatják őket, az alkotó, mint nevelőtanáruk vizuális kommunikációt folytat velük. 

   Csoma József útja hosszú szakaszokból állt, az egyszerű családi körülményektől, a szakmunkás-élettől, a gyári miliőtől, a művelődési szakember-léten keresztül a tanári pályáig. Folyamatos munka, tanulás - többdiplomás mestertanár is - családi lét, gyermeknevelés, mindeközben elvonulás, töprengés, majd alkotás.Írás és festés, aminek eredményei itt láthatók a falakon. De, mindenből hiányzik valami. Szeleteket látunk, amiből a teljességre próbálunk következtetni. Az alkotóéra és a sajátunkra. Az itteni képekből hiányzanak a szakrálisak, az írásművészete két hét múlva jelenik meg e falak között, a tanári tevékenységéből csak felvillantott valamit, a család is az ország különböző pontjain él, itt csak a fele van jelen. Nem véletlen a bevezető Váci-vers kiválasztása. "Valami nincs sehol". De a jelenlevő szeletekkel, töredékekkel is boldogok vagyunk, itt van bennünk az érzés, a katarzis, jobban érezzük magunkat, mint ezelőtt. Köszönjük ezt az alkotónak, Csoma Józsefnek.

 

 ///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

 

_________________________________________________________

(Az alábbi kiállítás-megnyitó beszédet Dr. Drótos Richárd tanár mondta el 2017. március 27-én a Nagyhalászi Anóka Eszter Városi Művelődési Központban.)

     Csoma József képeinek nagyhalászi tárlata elé. A gondom az, hogy miképp határozzam meg Csoma József művészi értékét, népszerűségét. A Művész Úrékkal vagy harminc éve vagyunk családi jóviszonyban. A szüleim, akikről minden tiszteletem mellett meg kell mondanom, rátarti, sznob értelmiségiek, számos alkotást kaptak és vásároltak tőle: csendéletet, tájképeket, családi portrét rendeltek, akvarellt, pasztellt, olajfestményt.

      A művészetszerető közönség még alig ismerte Csoma Józsefet, amikor lakásunk falait már az ő művei díszítették. A portrék még mind megvannak. A többiből egyetlen egy sem maradt: elkönyörögték a rokonaink, a barátaink. A szüleim sznobságánál csak a szívük nagyobb: odaadták. Emlékszem egy hajóról készült képre: nászajándékként vágyott rá egy fiatal pár, ma talán New Yerseyben lehet. Egy patakparti gazdaságról készült festmény apám húgának otthonában saját falat kapott. Egy tengerparti jelenet valahol Dunaújvárosban gazdagítja unokafivérem gyűjteményét. És még sorolhatnám a tőlük elvándorló Csoma-képek történetét.

      Miben rejlik a Művész Úr képeinek a népszerűsége, szépsége. Csoma József képeinek a népszerűsége, vonzó szépségea színek használatáról vallott fölfogásában rejlik. Számára a világ, amiben élünk, a színekre épül. A szín a tárgyaknak fontos része, nembeli lényege. Ha attól megfosztanánk, vagy azt eltorzítanánk, már nem az lenne, aminek a festő szánja. A tavaszi fű harsogó zöldjében ott az időszak meghatározottsága. A virágok nemcsak az illatukkal csábítanak, a festő a színekkel tudja vonzóvá tenni azokat. A legegyszerűbb barna sem csak barna, árnyalatai vannak, amelyek jellemzők a tárgy korára. Csoma szerint erről a színpompáról a klasszikusoktól lehet a legtöbbet megtudni. És ő minden korszak mestereitől tanult.

      Festői kísérleteinek, művészi öntudatra ébredésének három korszakát láthatják képeinek tárlatain. Az egyik vonulat a valóság lenyomatának művészete. Vissza akarja adni a képein a körülötte lévő világ színeit, formáit. A realizmus a festészetben is fontos érték: olyannak látni valamit, amilyen az valójában. Erre épül a képeinek második csoportja, a világmagyarázó művészet, amelyben olyan rejtélyeket mutat meg nekünk a képeken, amiket magunktól nem fedeznénk fel. Helyettünk tanulmányozza ezek tárgyát, belső összefüggéseit, az ember és a világ belső kapcsolatát. 

     A festményeinek van egy harmadik vonulata is: ma művész teremtő módon a valóságot átformálva avatkozik be a világába. A kíséretezés, a stílusok változása végigksérte a művészettörténet folyamatát. Csoma világteremtő, világformáló eszközei eszközei későmodernek. A dekonstrukció azt jelenti az irodalomban, hogy lebontjuk a másoktól készen kapott szövegeket, s új, úgynevezett intertextuális utalásokkal bővült összefüggést építünk belőle. A festményeken ez új tájat, új városi környezetet jelent. Ez az épületek, tereptárgyak másfajta csoportosításával érhető el a festészetben. Így kerülhetnek például a versailles-i parkokba dolmenek, jellegzetes, máshonnan áttelepített épületek, vagy akár egy adott táj elemei egy-egy rámába sűrítve egymás mellé. Van olyan is, amikor a tárgyak méreteit torzítja el, vagy a szín és a forma kapcsolatán lazít a felismerhetőség kárára.

     Csoma tárlatain többnyire mindhárom vonulat (a valóságot leképező, a magyarázó és a világteremtő-átalakító) egyszerre van jelen.Ez a Lyotard-tól manapság unásig idézett posztmodern állapot. 

    Festői stílusának kialakulásával párhuzamosan lett értelmiségivé. Szakmát tanult, gépipari szakközépiskolában érettségizett. Egy téglási vállalat műszaki tervezőjeként vett részt Valkovits Zoltán festőművész rajzfoglalkozásain. Innen meghatározott úton lett tanár. A Medgyessy-körben Bíró Lajos irányította a művészi fejlődését, s ez motiválta, hogy rajztanári szakot is végezzen Egerben. Egyetemi diplomát pedagógiából szerzett, Orosz Gábor egyetemi docensnek sikerült egy Nyíregyháza neveléstörténetéről szóló könyv erejéig elcsábítania az ecsettől. De ez a szál elvarratlan maradt. 

     A festészet a szórakozása. Sosem akart ebből megélni, értelmiségi munkái mellett kedvenc tartózkodási helye a műterme volt. Most éppen - megtért emberként - újraolvassa a könyvek könyvét, és ami az igeversek közül művészileg is érdekelni kezdi, azt megfesti. Igazgatta egy ideig a rakamazi művelődési házat, több nyíregyházi középiskolában dolgozott, dolgozik. A feleség hivatalnok, pénzügyi-igazgatási szakember. A gyermekei inkább zenéltek, s hivatásban a feleséget követik. A fia közgazdász, a lánya joghallgató.

     Figyelmükbe ajánlom Csoma József képeit, s akinek a Google keresőmotor is a barátja, az a Művész Úr sok alkotását nézheti meg a nevének beütésével a neten. Ott is meggyőződhetnek róla, hogy nem azért fest, mert meg akar élni belőle, hanem azért, mert a festés számára létszükséglet. S ezt kiváló színérzékkel párosítja a képein.

Drótos Richárd

 

 ___________________________________________________________

 

(Az alábbi kiállítás-megnyitó beszédet Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek mondta el 2014. május 15-én a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban)

Dr. Seregély István  és Megyesi Mária az intézmény igazgatónője

 

Hölgyeim és Uraim!

Igen tisztelt Művész Úr és Kedves Családja!

 

   Nem vagyok művész, sem hivatásos műkritikus. Szeretem viszont a művészet minden ágában a szépet, ami az igazi világ és a közelgő örök valóság üzenete. Nem idegen ez a felfogás a hivatásom számára, mert hasonló ahhoz, amit Csoma József művész-tanár Úr is saját jelmondatának tart. A már szentek sorában tisztelt II. János Pál pápa mondta, s ez a hívő ember elve lehet. "Az igaz művészet kalauz. Elvezet Istenhez."

     Megtiszteltetés számomra továbbá, hogy Csoma József Művész Úr fölkért a festményeiből összeállított kiállítás megnyitására. A Művész Úr, amikor fölkeresett, megmutatta néhány képét. Ennek nyomán várakozással jöttem a kiállítás megtekintésére. A megnyitóra készülve végignéztem honlapján megannyi festményét. Tudomásul vettem, hogy számos képe magántulajdonban van. Ez vitán felül már művészetének elismerése. A képek áttekintése meggyőzött továbbá arról, hogy miért engem kért fel a kiállítás megnyitására.

   Képei látásmódja mögött szinte kivétel nélkül megtapasztalható sajátosság egy bizonyos nézőpont: a művészi ihletében meglátott, a képeken kifejezésre jutó valóságon túli örök értéket kifejező szemlélet tűnik elő. Kérem a látogatókat ennek fölfedezésére, és bízom benne, hogy meg fogják sejteni ezt a művészeti törekvést.

    Természetesen, mint öreg püspök kerestem a kifejezetten vallási és bibliai témákat. Akad belőlük bőven. Ezek a képek meditációt sürgetnek, sőt a Biblia fölnyitására ösztönöznek. Függetlenül attól, hogy a deszakralizáló európai korfelfogásunk röstelli nevén nevezni a keresztény értékeket. Becsülöm a Művészt, aki, mint az igazi művészet maga is, mindig szabadabb a múló külső hatásoktól. Ő is köntörfalazás nélkül meg meri nevezni a vallásos témákat, valóságnak tekinti és hirdeti.

     Noha életem végéhez közeledem, és egyre többet tűnődöm el azon, hogy minden ember és emberi alkotás is múlik, hiszem, hogy ami igaz, jó és szép, az átlép és építi az el nem múló teljességet.

     Kívánom, hogy a Művész Úrnak továbbra is öröme teljék az alkotó művészi munkában. A nagyrabecsült Látogatóknak a művészet Istenhez vezető kalauzát kívánom társul.

     Isten éltesse Mindnyájukat!

Dr. Seregély István

-------------------------------------------------------------------------------------------- 

 

(Az alábbi kiállítás megnyitó beszédet Dr. Drótos András mondta el 2010. szeptember 7-én Nyíregyházán, a Megyei Könyvtárban)

 Dr. Drótos András

Csoma József képei a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Könyvtárban

   A művészet önkifejezés, önmegvalósítás. A gondolkodás átkával megvert ember kicsinynek érzi magát a félelmetes világban, s mert nem érti, hogy mi miért van körülötte, hogy miért úgy működnek a dolgok, ahogy működnek, hát mögéjük természetfölötti lényeket, isteneket, titánokat, angyalokat, nimfákat, hurikat, szatírokat, démonokat gondolt. S ahogyan tudatosult benne, hogy ez a felsőbb világ, ezek a felsőbb lények valójában az ő fantáziájából pattantak ki, ráböbben, hogy őmaga az isten. Ez a rátalálás, ez a felismerés egyben a művészet megszületésének legfőbb oka is.

   A művész már nem egyszerű ember, hanem álruhás isten. Az egyszerű ember csak azt igyekszik magyarázni, ami van, míg a művész a valóságtól egyre függetlenebb világokat igyekszik alkotni. A festőművész világteremtő igyekezet természetszerűleg a festményekben tárgyiasul. Az archaikus korok embere még azzal volt elfoglalva, hogy alkotásaiban utánozza a természetet, de művésszé akkor válik, amikor jól-rosszul kiszakítja magát belőle, szellemileg függetlenedik tőle, sőt befolyásolni, átalakítani akarja azt. Amikor pedig már többet akar, maga akar világokat teremteni, az a harmadik fázis.

   Ha a filozófiai gondolkodás stációiban töprengünk, hogy Csoma fogalmait is használjuk, a vallásból az objektív gondolkodásba való átmenet a bölcselet második szakasza, s e szubjektív gondolkodás maga a művészet, a harmadik fázis. A világutánzó, majd világmagyrázó filozófusok helyét átveszik a költőfilozófusok, akik között egy nagyképű német azt is kijelenti, hogy Isten meghalt,  s rögtön önmaga áll a helyére. Ennek a németnek a példáját követi a modern festő is, olyan világot, festői formanyelvet teremt a vásznon, amely a hozzánk hasonló átlagembert arra készteti, hogy előlről kezdje a törzsfejlődést.  

   A művész teremtette új világban ismét meg kell találnunk a jelenségek magyarázatait, s újból igyekezhetünk a dolgok mögé magyarázatokat találni. Aki a modern, a sajátos világlátású festő tárlatára téved be, és szentül elhatározza, hogy megérti mi van a vásznakon (faroston), ha a kutya kovászba dől is, annak új fenomenológiát kell kidolgoznia. Az ilyen tárlatra nem gyönyörködni, örömködni, nézelődni, bámészkodni, időt tölteni megyünk. Az élet nagy rejtélyeit, rébuszait, gordiuszi csomóit kell megfejtenünk, megoldanunk. Egy-egy tárlatlátogatás igazi szellemi torna, kihívás az intelligencia számára. A tárlatlátogatással nem kevesebbre kell vállalkoznia, mint a káoszban meglátni az élhető kozmoszt, megtalálni az üdvözítő utat.

   Csoma úgy kezdte, mint a mai kor legtöbb festője, érthető, gyönyörködtető képekben utánozta le a valóságot. Elidőzött egy-egy romos épület, korhadó fatörzs ábrázolásával, festői hitvallásai is színek lelket és érzékeket gyönyörködtető erejéről és szerepéről szóltak. A valós tájakat, tájrészleteket aztán az álomtájak, a festői fantáziából előpattant képötletek váltották fel. Andalító pillanatokat, álombaringató hangulatokat teremtett. Harsogóan életszerű orgonák, jácintok, nárciszok, erdei sétányok, sóstófürdői parkrészletek a témái ebben a szakaszban. Szép pasztellképekben örökíti meg a hegyvidéki kirándulásait. Új környezetbe álmodja a Tadzs-Mahalt, körülveszi a Húsvét-szigetek szobraival és a versailles-i park puszpángjaival. Ne keressék itt ezt a posztmodern képet, mert már a keszthelyi lakásunkat díszíti. Képeken fantáziál a Meteorákról, igazi szürrealista világot teremt belőlük, túllépi a hétköznapok igazságát.

   Képeinek egy másik csoportjával konkurrenciát teremt a fényképészetnek, portrékat rajzol, fest, hiperrealista természetábrázolásra tér át. S ahogyan tökéletesedik a festői technikája, szakmai tudása, őt is eléri az istenné válás vágya,már nem a világ szépségeivel akarja elkápráztatni kiállításainak látogatóit, ettől kezdve ő teremti a világot, s iszonyú szellemi erőfeszítést vár el tőlünk, mi fejtsük meg ezt a festészeti rébuszt, amit kitalál. Utalgat, sejteti csak a mondanivalót, megfeledkezik a formáról, csak a színekre koncentrál. Végigjáratja velünk a gondolat megszületésének az útját az érzékitől az észlelésen át a fogalom létrejöttéig. Mi meg olyanok vagyunk, mint a szarvasmarha kicsinye az újonnan fölszerelt kovácsoltvas kapu előtt. Bámuljuk a gazda fennhéjázását. Amikor már végképp kétségbeesnénk az agyunkat bénító víziók közepette, és értelmünk maradék romjai fölött tépelődünk, Csoma, mint aki megriadt az istenlét határtalan, véghetetlen és mérhetetlen felelősségétől, visszasettenkedik a valósághoz, s újra a mi nyelvünkön kezd festeni.

   Csoma mostani tárlatának nem véletlenül "Stációk" a címe. A festői fejlődés e jól elkülöníthető három szakaszának a terméséből lett összeválogatva. Időközben kiteljesítette magát, mint pedagógust, a főiskolai diplomák mellé egyetemi végzettséget, sőt végzettségeket szerzett. Könyvet írt, pedagógiatörténeti témát dolgozott föl benne. Nyilván ez a szellemi kaland is visszatérítette őt a realitás ábrázolásához, a világmagyarázó festő szerepkörében olyan képei születtek, mint a Nagy Kopasz ábrázolása Rakamaz felől nézve. De megjelenik egy sóstói parkrészlet is, a több képéről már korábban megismert jellegzetes kőpaddal. Képeket fest Nyíregyháza néhány kultikus épületéről, például az evangélikus templomról, sőt egy múlt század eleji életképbe álmodja vissza a katolikus templomot.

   A tájálmok folytatása hiperrealista víziókban jelenik meg, új renddé szervezi az önkényesen kiválogatott, összeválogatott részleteket. Ezekről hiányzik a sznobok álszerénysége, önmisztifikálása, nincs eredetieskedő álca, csináltság, az "én ilyen sajátosan látom a világot" affektálása. Ezek a tájak, tájálmok, virágcsendéletek érthetőek, szépek, a színek igazak, még akkor is, ha némi idealizáltságot fölfedezhetünk bennük.

   Megítélésem szerint ez a Csoma újra közönségkedvenc akar lenni. Elcsitul a modernkedő szándék, még ha nem is mond le róla teljesen, sőt megőriz néhány színváltozatot, amelyet a szecessziótól kölcsönzött. Mércéje a tökéleteség vágya lesz. A tárlatnyitó bezárásaként még figyelmükbe ajánlom a meghívót, akinek van ilyen, további adatokat olvashatunk ki belőle a művész úrról. A meghívó is eltitkolja, hogy Csoma József nős, s hogy azért őszül, mert elmúlt ötven, továbbá két iskolás gyermeke van: egy igazi tinédzser középiskolás lány, s egy egyetemista fiatalember, akiknek a nyelvtanulás a legfontosabb. A feleség gazdasági szakemberként szintén az államot szolgálja. Aki még többet szeretne tudni róla, annak kettős ajánlatom van: káderezze tovább személyesen a művész urat, illetve tekintse meg képeinek kiállítását.

Dr. Drótos András

 

 

Oldal: Megnyitó beszédek
Csoma József tanár, képzőművész honlapja. A világ vizuális értemezései - © 2008 - 2024 - csoma.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat