MŰVÉSZETI PROGRAM, ÍRÁSOK

---

         Ebben a menüpontban elsősorban művészeti programomat fogalmazom meg és rövidebb, szélesebb, általános érdeklődésre számot tartó írásaimból teszek közé időnként...

Az alábbiakban egy lírai önéletrajz és szakmai program olvasható, melyet 2019-ben vetettem papírra.

-------------------------------------------------------------------------------------------

LÉPTEIM NYOMA

- Lírai önvallomás és szakmai program -

    "Élet az, ami történik velünk, miközben nekünk egész más terveink vannak." John Lennonnal szólva így összegezhetem eltelt 60 évemet. Arra emlékszem, hogy gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni és olvasni. Ebből a szempontból több évtized alatt semmit sem változtam - ha a rajz helyett a festészetet említem - ma is csak ez a két legkedvesebb tevékenységem.

    Pályakezdésemet megkönnyítette, hogy fogalmam sem volt arról, mi akarok lenni, mit akarok csinálni az említett két időtöltés mellett. Ezzel ma is így vagyok. 

    Egész életemben a hétköznapi lét és az elvonulni, töprengeni, alkotni vágyás kínzó szembenállása gyötört. Fegyelmezett, önmagát regulázó ember lévén az elvonulás a könyvek és a művészetek világára korlátozódott. Közben érzékelnem kellett a kapott talentumokat, és Lukács evangélista is egy idő után figyelmeztetett: "Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." 

    Ezért aztán mindennek ellenére és minden körülmények között alkottam. Eddig közel 700 képet festettem. Ezek közül kevés van nálam, sok alkotás boldog tulajdonosa falán közvetíti az üzenetet. Terveztem házasságkötő termet, iskolai aulákba nagyméretű faliképeket és térkonstrukciókat, intézményi arculatot, osztálytermekbe, kollégiumi szobákba diákjaimmal közösen, vagy egyedül különböző anyagokból álló műalkotásokat. Egy-egy darabot magamból. Közel 50 egyéni kiállításon mutattam be, hogy éppen hol tartok, miként látom a világot és magamat.

    Az alkotás gyönyörűséges dolog. Az alkotás ugyanakkor kínhalál. Az üres papír és a fehér vászon szindrómáját csak azok ismerik, akik már találkoztak vele. A közönség csak a végeredményt láthatja, a gyötrelemről nem tudhat. Az alkotás ugyanakkor olyan, mint a drog. Nem tud nélküle létezni az effajta ember, mint mi vagyunk: íróemberek, zenészek, festők, szobrászok. Minden munkánkkal elindulunk egy útra, valamit akarunk, de a végeredménnyel nem vagyunk elégedettek, Cipő egyszer így énekelte ezt meg: "egyik sem az, amit akartam."

       Minden ember vágya, hogy nyomot hagyjon maga után élete elmúltával. Az emberek többségének ez egy boldog család, sikeres gyerekekkel. Ez nekem is megadatott, de ennél többet is kaptam: lépteim nyomát műalkotásokban és írásaimban hagyhatom hátra. Ezek a léptek messzire vezetnek: hazánkon kívül kisebb-nagyobb alkotásaim Los Angelesben, New Jerseyben, Japánban, Ausztráliában, Európán belül Finnországban, Lengyelországban, Romániában, Nagy-Britanniában, Olaszországban találhatók. Legutóbb egy házaspár Németországba vitte haza a róluk készült kettős portrét. 

    A festés nem remekművekkel, hanem tanulmányokkal kezdődik. Azután az ember a világot darabokra szedi, és másképp rakja össze, mint ahogy addig látta. Töpreng, hogy amit alkot, az micsoda. Egy idő után rájöttem, hogy a fényt festem. De miféle fényt: hitre jutott emberként a Biblia megismerése során bizonyosodott be előttem is, hogy bizony az isteni fény, amit rögzítek, az üzenetet komponálom képekbe. "Legyen világosság!" Később ez már szándékom szerint történt: a Biblia ismételt elolvasása után közel 180 olyan témát, képet, gondolatot jegyeztem fel, ami megfesthető, megalkotásra vár. Ezek nem illusztrációk, hanem - néha erősen szubjektív - értelmezések. Lépteim most ebbe az irányba vezetnek.

    Johannes Itten szerint - akitől a színek birodalmát megtanultam - életutunk elején kocsival, főúton megyünk, ahol sokan mások is járnak. De ez még nem a mi utunk. Egy idő után le kell szállnunk és egy kisebb ösvényen, gyalog haladunk tovább. Aztán egy ponton arról is le kell kanyarodnunk. Innentől olyan helyen kell haladnunk, ahol nincs út. Nekünk kell azt megalkotni. Ez a mi utunk, ez az én utam. Lépkedek, bár nem könnyű. Hogy mi marad lépteim nyomán, azt már nem az én dolgom megítélni...

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------

2016-ban is megjelent "Nyíregyháza könyve", melybe az idén is sikeresen pályáztam egy írásommal. A teljes szöveg a könyv borítóképe után olvasható.

 

Az alábbi munkámat a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár a "Nyíregyháza Könyve 2015" pályázatára küldtem el, a szakmai zsűri beválogatta a 2015 októberében  megjelent kötetbe.

 

 

 

Oldal: Lírai önvallomás, írások
Csoma József tanár, képzőművész honlapja. A világ vizuális értemezései - © 2008 - 2024 - csoma.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat