SZELETEK - IDŐBEN ÉS TÉRBEN

 

Az év első napjától kezdve írok egy könyvet 2023-ról, amelyhez az alábbi könyvborítót terveztem. Itt, a hon-lapomnak ebben a menüpontjában folyamatosan, minden hónapból néhány nap szövegét közlöm. Kérem kedves is-merőseimet, hogy jelezzék észrevételeiket, esetleg azt, ha majdan érdekelné őket egy példány megvásárlása.       

 csomajo@gmail.com

__________________________________________

 

A könyv borítója

_____________________________________________

___________________________________________

A könyv hátlapja

 

_______________________________________________

 

Előszó

    Évek óta tervezem, hogy rögzítsem egy év 365 napjának lejegyzésre méltó eseményeit, és a hozzájuk fűzött gondolataimat.  Aztán halogattam ennek a könyvnek az elkezdését. Egyrészt nem vagyok író, a maga hagyományos, arisztokratikus értelmében. Napi tanári munkám mellett írtam cikkeket, esszéket, neveléstörténeti tanulmánykötetet. Másrészt a covid előtt a látszólag fontos ügyek kitöltötték a napom 24 óráját. Később vártam a járvány végét, vissza akartam térni "békebeli" napjaimhoz. Dolgozni, képeket festeni, töprengeni mindenféléről... Aztán egész máshova érkeztünk meg.

    A vírus uralmának az orosz-ukrán háború vetett véget. "...oszt akkor gól..." idézhetném egy régi kollégám szófordulatát használva, aki a bekövetkezett, megmásíthatatlan helyzetekre alkalmazta hamisítatlan, hajdúböszörményi nyelven előadott hasonlatát. Úgy tűnik, hogy "szép, új világunk" egyre szürreálisabb utakra téved. Korábban már sok jel mutatott erre, de a fától olykor nem látjuk az erdőt. Amíg csak Kínában tombolt a járvány, még viccelődtünk rajta, nem gondoltuk azt, amit ma már tudunk, hogy ami ott valóság, az hamarosan a világ minden részén az lesz. Nehezen viseltük, hogy nézők nélküli, üresen kongó stadionokban zajlottak Európa nagy futball-bajnokságai, aztán 2022 végén ezt megtetézte egy decemberi futball-világbajnokság Katarban, légkondicionált stadionokban, ahol azelőtt nem láttak focit, nincs rajta az ország a futball "világtérképén". 

    Hirtelen megváltoztak létünk feltételei, lecsökkent annak a jövőnek a horizontja, amit biztonsággal belátunk, jövedelmi viszonyainkat nem tudjuk tervezni. Akaratunkon kívül keveredtünk bele valamibe, aminek nem tudjuk az okát, és nem látjuk a végét. Nincs közünk a bekövetkezett változásokhoz, csak elszenvedjük hatásait. Sem a média, sem a világ vezető személyiségei, sem saját barangolásaink a keresőprogramokban nem igazítanak el bennünket. Kicsit úgy érezzük magunkat, mint Kr.e. 1450 körül a mediterrán térség lakója, amikor a mai Santorini-sziget vulkánja felrobbant, óriási légköri kataklizmát és szökőárt okozva a Földközi-tenger partvidékén, évekre felborítva az egész Föld időjárását. Az egykori mediterrán ember nem sejtette, hogy mi van körülötte, miért, és meddig tart.

   Mivel a "villanófény" világosságával én vizsgálom az eseményeket, csak olyan történést, folyamatot, személyt veszek górcső alá, amelyek, akik a felszín mögé, alá viszik tekintetemet. Nem tagadom, hogy egy-egy napi hír, néha csak ürügy valamely komolyabb folyamatnak az én "szemüvegemen" át történő elemzésére.

   Ajánlom e krónikát mindazoknak, akik a "fecsegő felszín" bármely csillogó, de súlytalan hullámkái helyett a mélység hallgatásán, halgatagságán töprengenek, és ebben lelik örömüket. Gondolataim ugyanakkor erősen szubjektívek,egy-egy szakterület mélyebb ismerője számára egyszerűnek tűnhetnek. Hétköznapi tanúja vagyok a kornak. Egyszerű halandó, útitárs, zarándok, mint sok millió kortársam. "...ahogy a többiek, megyünk az úton..." Cipőnek, a Republic együttes lelkének szavaival élve.

   Ahelyett, hogy védekezésül a világ ellen tüskéket növesztenénk testünkre és lelkünkre, védőpáncélzatunkat gyanútlanul rég levetettük, anélkül járjuk utunkat. Remélem nem végezzük úgy, mint Jeruzsálem lakói akik bár háromszoros védőfal mögé húzódtak Kr. u. 70-ben, mégsem tudtak ellenállni a Titus római hadvezér által vezetett légiók ostromának. Öthónapi ellenállás után - melynek során Titus egyik védvonalat a másik után törte fel - egyszer csak ott álltak a rómaiak a Templom előtt. Később pedig a Templom falai már nem álltak ott...

   Sokkal több említésre méltó személy, történet szerepelhetne e könyvben, ha a kereteket nem határoztam volna meg előre: egy nap eseményei, kommentárjai két oldalt foglalhatnak el, nem többet. Aztán néhány nappal úgy jártam, mint az Athénból a Peloponnészoszra vezető út mentén garázdálkodó Prokrusztész, aki az ágyába kényszerítette az arrafelé közlekedő utazókat: vagy nyújtani kellett a történet végét, vagy lecsapni a mondandó egy részét, mint ahogy ókori mitológiai "hősünk" tette vendégei testével avagy lábával...

   A bevezetőt a köszönet szavaival illik lezárni. Létemet és kapott talentumaimat Istennek és rajta keresztül szüleimnek köszönhetem. Életem során számtalan ember segített, hogy azzá legyek, aki ma vagyok és közben önmagam is maradhassak. Neveléstörténeti kötetemet egyetemi oktatóim biztatásának köszönhetem, e kis munkácskát leginkább Lénárd Sándor elődömnek, aki megmutatta, hogy mi mindenről lehet írni és azt is, hogy miképpen. Mindezekkel együtt úgy érzem magam, mint Ratkó József:

   "Vállaltam olyan csoda dolgot, / amire senki se kért. / Énekelek melegebb fényű, / romlatlan csillagokért."

           Nyíregyháza 2023.

Csoma József

 ______________________________________________

 

Január 1.

   IDŐ Az ember egyik beteges rögeszméje, amitől sehogyan sem tud megszabadulni, hogy rendet akar maga körül látni. Ettől csak kevesen mentesek, mit például a gyűjtögetők, vagy a zsenik. Számukra a rendnek egészen más koordinátái és jellemzői vannak. Az ember a bennünket körülvevő teremtett világot - amelyet az ateisták káosznak neveznek - különböző elvek szerint részekre osztja. Időbeli és térbeli darabokat hoz létre a számára átláthatatlan és félelmetes egészből, amely által úgy hiszi, hogy megszelídíti, kezelhetővé teszi. A világ térbeli darabolásának huncutságairól egész évben fogunk töprengeni, most - év elején - kénytelenek vagyunk szót ejteni az idő "ollózásáról".

   Két szabály már a neandervölgyi számára is sejthető volt:nagyjából egyszerre lesznek rövidek a napi világok időszakok és lesz hideg. És ez visszatér egy idő múlva. Ebből alkották meg sok-sok generáció múlva élő utódaik az "év" fogalmát. A másik szabályt még hamarabb felismerte: rövid időszakonként világos, utána sötét lesz - akkor célszerű visszamenni a fákra - ha megint világos lesz, lemászva ismét látja környezetét, égboltot, földet. Ebből lett a "nap". Hogy mikor kezdődjön egy új nap, arról egyesek ma is vitatkoznak. Hogy honnan számítódik egy új évkezdet: nos, erre több megoldás született. A keresztény atlanti civilizáció kései polgáraiként mi valamikor a tél harmadánál - északi félteke - jelöltük ki az év kezdetét. Mások másra esküsznek. Kínában január 22., a holdújév az évkezdet - 2020-ban akkor robbant be a járvány, amikor ezen az ünnepen kínaiak milliói keltek útra családlátogatási céllal.

   A legnagyobb eltérések abból keletkeztek, hogy melyik náció, nemzet, ország, kultúra honnan kezdi számolni az első évet. Hadházi László téglási általános iskolai sorstársam, kiváló humorista örökbecsű története szerint: meddig volt  "kre" és mikor kezdődött a "kru". Feltételezem, hogy az eredeti történettel ellentétbentanult olvasóim tudják, hogy a Krisztus előtti és utáni időszakot jelölik ezek a töredékszavak. A görögök Kr.e. 776-tól, az első ókori olimpiai játékoktól datálják években számolt történetüket,  a zsidó naptár 2023-ban 5784-et ír, az arab időkezdet 622-től számítódik, Krisztus születési dátumát is tologatják az egyháztörténészek 2-3 évet ide-oda.

 

   KIRÁLYOK A könyv címéhez, előszavához ragaszkodó olvasóim ezen a ponton már türelmetlenek: hagyjam az idő-okoskodásaimat egy másik írásban folytatódni és mondjak már valamit 2023-ról. Nos: mielőtt Petőfi üzenetéről szólnék, először a királyokról.Az elmult év végén el kellett köszönnünk többüktől, utódaik fejére helyezni a képletes vagy nagyon is valódi koronát. Előbb egy jelképes, majd egy valódi uralkodót említek meg. Edson Arantes do Nascimento: ebből még senki nem tudná kitalálni, hogy a 82 éves korábanelhunyt brazil Peléről, mint a futball királyáról emlékezünk meg. Csak a TV-ben láttam a születésem előtt egy évvel megrendezett stockholmi világbajnoki döntőben - ahol 16 és fél évesen három gólt lőtt - egyik találatát: a 11-es pont környékén a világ legtermészetesebb mozdulatával, "esernyőcsellel" emelte át a labdát az egyik "hústorony" svéd védőn, majd mielőtt leesett volna a labda, bevágta a svéd kapuba.

   A 2022-es év végi "szürreális" katari futball világbajnokságot haldokolva, a TV-n keresztül még követte - titkon remélve, hogy kései brazil utódai talán nyernek végre. De nem: az argentin válogatott 8 év után újra a döntőben, újra hosszabbítás után már nem engedte kiénekelni szájából a sajtot. A 35 éves Lionel Messi - aki a hátán cipelte csapatát mérkőzésről mérkőzésre csakúgy, mint 8 éve a döntőig - most felnőtt a feladathoz, ő vehette át a világbajnoki trófeát, és a jelképes futball világkoronát az életből távozófélben levő elődjétől.

   Az elmult év őszén 70 évnyi uralkodás után meghalt a 96 éves II. Erzsébet, brit királynő, aki emellett a Brit Nemzetközösség 14 államának is államfője volt, és feje a VIII. Henrik által alapított anglikán egyháznak. 1952-ben, amikor fiatal édesanyaként trónra lépett, az angol miniszterelnököt Winston Churchillnek hívták, még élt Sztálin, a magyar futballválogatott sikerei csúcsán állt, olimpiát nyert és éppen készült az őszi angol-magyarra. Nagy-Britannia - ez a furcsa képződmény - akkor sem állt stabil lábakon: éppen kilábalt a háborús jegyrendszerből, még nem emésztette meg, hogy már nem világbirodalom - ezt még ma is szem elől téveszti a brit politikai elit nagy része - de nem kellett megküzdenie a bevándorlással, vagy a skót elszakadással.

   Legidősebb fia III. Károly néven lépett trónra. Nem szerencsés névválasztás, ha I. és II. Károly angol királyok életére gondolunk. Édesanyja neve jobban csengett I. Erzsébet uralkodását felidézve.  Károly hosszú ideig várt a tróra lépésre- most lesz 75 éves - és talán nem lesz alkalma érdemleges uralkodói "pályafutásra". Bár ez nem mindig a trónon töltött időtől függ, gondoljunk csak Vespasianus római császárra. Sőt akkor is lehet meghatározó befolyása egy embernek a politikára, ha semmilyen formális funkciója nincsen, és nem is igényli azt, lásd Kleiszthenészt az ókorból vagy Deák Ferencet a kiegyezés korából. Feladata bőven lesz: szűk jogköreivel élve fenn kell tartania azt a helyzetet, hogy a monarchia több hasznot hajt a briteknek, mint amennyibe kerül. És ezt nem a szűkebb és tágabb királyi család bulvármédiába illő életvitelének bemutatásával, hanem annak ellenére kell elérnie.

 

Január 4.

    SZILVESZTER A francia belügyi illetékesek számvetést csináltak az év végi ünneplések következményeiről.Jelentették, hogy 2022. szilveszterén csak alig több, mint 600 autónak törték be az ablakát, míg az előző év végén ez a szám közel 900-at mutatott. Franciaországban 90 000 rendőr volt szolgálatban aznap éjjel. Ha a legutóbbi foci vébén Marokkó vagy Franciaország csapata nyert, a szurkolók bizonyos csoportjai a francia városokban randalíroztak, szétdúlták azok központjait, üzleti negyedeit, kirakatokat törtek be, autókat gyújtottak fel. Ha vereséget szenvedett a két válogatott, mint például a franciák a döntőben, akkor a szurkolók bánatukban ugyanazt a viselkedésformát alkalmazták, mint más esetben örömükben. Először az jutott eszembe, hogy ez már a 3. világ kultúrája, "rendje". De érdemes ebben a kérdésben is, mint minden másban a történelemhez nyúlni. A nagy francia forradalomnak nevezett felfordulás és tömegmészárlás évtizedeihez képest, amit akkor a "szabadság, egyenlőség, testvériség" nevében műveltek magukkal gall honfitársaim, e mostani, év végi "performansz" elenyésző. Még szerencse, hogy a mai törő-zúzó tömeg elfelejtett valami szépen hangzó szóhármas mögé bújni. Csak félve írom ide, hogy a francia forradalom története kedvenc olvasmánya volt Mao Ce-tungnak és az orosz bolsevik vezérkarnak is...

 

   AKROPOLISZ Thomas Bruce Lord Elgin forog a sírjában. Ez a skót művészetpártoló nemesember, aki 1800-tól Konstantinápolyban brit követként működött, az athéni Akropolisz Parhenon templomát és környékét "könnyítette meg" 1802-ben néhány tonna márványszobor és fríz Angliába szállításával. Ma sem tudjuk, hogy a kincsek megmentőjeként tiszteljük, vagy közönséges rablónak tartsuk-e. Csak a földön fekvő vagy a meglazult metopékat és fríz darabokat vitte el saját nyilatkozata szerint. Egy sértetlen kariatidát az Erektheionból - amit szintén "megmentett" - állítása szerint azért vitte magával, mert tetszett neki. A British Museum illetékesei, - ahol jelenleg az elvitt márványok láthatók - a görög szakemberekkel évtizedes elzárkózás után most tárgyalásokat kezdtek erről. Bonyolult ügy. Már nem hivatkozhatnak az illetékes török megszállók írásos engedélyére, ahogy Lord Elgin tette, amikor számonkérték rajta a kincsek Angliába kerülésének módját. A görögök fülében egy török igazoló nyilatkozat nem túl jól hangzik még ma sem. Az angol valamikori világhatalom "túlkapását" kellene valahogy helyrehozni, mégpedig úgy, hogy Nagy-Britannia valamennyire megőrizze arcát. Ha mindent visszaadnak, az kapituláció és rossz precedens. Ez nemcsak egy egyperces térdeplés a futballpályákon a kolonizációs múlt bűneiért. A párizsi Louvre és a berlini Pergamon múzeum illetékesei légszomjjal küzdenének egy ilyen lépés - a kincsek visszaadása - hallatán. Az Egyesült Királyság kormánya mossa kezeit, nincs hatáskörük rá. Pedig Lord Elgint az akkori angol kormány kényszerítette arra, hogy adja el az államnak a birtokában levő műkincseket. Szó van rotációs rendszerben való bemutatásról Athénban, gipszmásolatok is felmerültek, valamint a Parthenon rekonstrukciójának anyagi segítése az Akropoliszon.

   Magam láttam pár éve a a gyönyörűen beállványozott templomot, amely igen lassan bontakozik ki a fémvázak öleléséből. Amúgy, modern görögösen folyik a munka, nehogy idő előtt kész legyen. Amikor az ókorban a Kr. e. V. század Athénját Periklész vezetésével előbb véglegesen megszabadították  a perzsa veszélytől, majd újjáépítették az Akropoliszt, az építkezés, szobrokkal, mindennel együtt 15 évig tartott.Ezt a határidőt a Parthenon "rekonstruktőr" illetékesei nem tudják tartani. A görögök pedig nemcsak az angolokkal tárgyalnak elszivárgott műkincseikről, hanem a többi érintett állammal is. Hosszú a sor...

   Ha már az Akropolisz építésénél is időzünk egy kicsit, érdemes felidézni az ókori - és részben a mai - görög köznapi gondolkodást. A hellének sosem szerették, ha valaki uralkodik rajtuk. Minél sikeresebben "működött" valaki a fejük fölött, annál nehezebben állták. Így voltak Periklésszel is. Az arisztokraták el akarták távolítani az állam éléről, de támadásuk megtört Periklész feddhetetlenségén. Ekkor egy azóta is jól alkalmazható eljárást vettek elő. Sorra távolították el barátait, többek között Pheidiászt, az Akropolisz szobrainak megalkotóját. Azzal vádolták meg, hogy hogy nem számolt el a szobrok készítésénél megmaradt elefántcsonttal, és elsikkasztotta a Parthenon Athéné-szobrára szánt aranyat. Mikor ezt nem sikerült rábizonyítani, istenkáromlásért ítélték el, konkrétan azért, hogy Periklész és saját képmását is megörökítette a Parthenon szobrainak félreeső felületein. Ekkor hagyta el Athént és folytatta munkáját Olümpiában a helyiek és az utókor nagy örömére.

   Nem járt jobban Miltiadész, a Kr. e. 490-ben lezajlott marathoni csata görög hadvezér hőse sem. A görög sereg nyolc napot várt, hogy mert a tízből egyetlen kisorsolt sztratégosz, a nap soros fővezére sem mert támadni. Ekkor került Miltiadészre a sor. A győzelmi mámor után pedig jött a görög hétköznapi gondolkodás: miért ígért a görög fővezér az isteneknek minden megölt perzsáért egy kecskegidát? Honnan vegyenek 6400 áldozati állatot? Mit keresett Miltiadész korábban a perzsáknál, miért volt türannosz két városban is, és legfőképpen miért nem arra használta a népgyűléstől korábban kikényszerített 70 hajót, amire kapta? A nép "lóvá tevéséért" börtönbe zárták, egy év múlva ott halt meg.

 

Január 6.

    IDŐJÁRÁS Sosem gondoltam volna, hogy az én életem során - két generáció, ha 30-30 évvel számolunk - megváltozik életterünk legjelentősebb tényezője, az időjárás. Azon töprengtem már fiatalon is, hogy más lesz a közlekedés, aztán például a modiltelefon elterjedésével meggyorsult, más minőségűvé vált az interperszonális kommunikáció. A számítógépek tömegessé válása is más minőséget jelzett, az internet pedig romba dönti éventea jövőkutatók és a "hivatásos jósok" előrejelzéseit. Mindez arról jutott eszembe, hogy az év első napjaiban megdőltek a melegrekordok Magyarországon. Sellyén 18.9 fokot mértek, még másnap is 18-at. Már az elmult nyár kánikuláját és csapadéktalanságát is nehezen viseltük, a mezőgazdászok nem hitték, hogy bizonyos területein az országnak nem terméscsökkenés lesz, hanem terméshiány, nem lesz mit betakarítani. Most pedig lassan meg kell szoknunk a római teleket, ahol ahol átlagosan 27 évenként esik hó.

   A XIX. század végén élők legalább utólag megtudták, hogy mi is okozhatta a föld légkör újabb kataklizmáját, amikor 1883-ban az indonéz szigetvilág Krakatau nevű vulkánja a hiroshimai atombomba erejének ötezerszeresével felrobbant és eltűnt a sziget nagy része a tengerben negyvenezer emberrel együtt, és nem volt nyár az egész bolygón, 1,2 fokkal csökkent a hőmérséklet, három évig sötétebb volt a földi légkör. Mi sötétben tapogatózunk - szerencsére még nem fizikailag - hogy miért indult meg az időjárás, a Föld bioszférájának villámcsapásszerű átalakulása, és hova érkezik ez a folyamat.

   Európa időjárása sokkal szélsőségesebb lett, a viharok ereje, a csapadék eloszlása és mennyisége kiszámíthatatlan. Magyarország területe a szakemberek jóslása szerint két részre fog oszlani. A Dunántúl csapadékosabb lesz, nagyobb erejű szelekkel, míg a keleti részen még szárazabb, melegebb idő következik. A Duna-Tisza köze az előrejelzések szerint félsivatagossá válik.

   Van jó hír is. Lassan, de határozottan gyógyul a Földet körülvevő és védő ózonréteg, ha minden ebben az ütemben zajlik tovább, akkor mintegy 43 év múlva az Anterktisz feletti ózonlyuk meg is szűnhet. 35 éve a világ országai betiltották annak a két vegyi anyagnak  - a klórnak és a brómnak - a légkörbe juttatását, amelyek felelősek az ózonlyuk keletkezéséért. Az ENSZ tudományos jelentése szerint a légkör felső részében található, átlagosan 30 kilométer vastag ózonréteg várhatóan 2040-re áll vissza az 1980 előtti állapotokhoz, az Északi-sarkvidék felett pedig 2066-ra áll teljesen helyre.

   "Az ózonréteg védelmére tett lépések előzményként szolgálnak a klímavédelemhez. Az 'ózonevő' vegyi anyagok megszüntetésében elért sikerünk arról tanúskodik, hogy tehetünk  - és sürgősen tennünk is kell - a fosszilis üzemanyagok felváltása, az üvegházhatás csökkentése érdekében, és így korlátozhatjuk a felmelegedést". A Meteorológiai Világszövetség főtitkára, Petteri Taalas - aki ezt a nyilatkozatot tette - optimista.

   A hétköznapi emberek milliói nem tudják felfogni bolygónk rendkívül összetett, sok-sok folyamat egymásra hatásaként kialakult állapotát és működését. Ők csak békében, viszonylagos nyugalomban élni szeretnének abban az életterükben, ami számukra adatott. Szállóige, hogy a környezetvédőket a világ vége érdekli leginkább, az egyszerű embert pedig a hónap vége.A legsúlyosabb felelősség a befolyásos államok politikusainak vállán nyugszik, akik felfogják a helyzet végső veszélyét - a Föld bioszférájának olyan átalakulását, ami az emberek számára rövid távon is lehetetlenné teszi a túlélést - de rövid távú politikai érdekeik érvényesítése sokkal életbevágóbb számukra. Kicsit úgy néz ki a helyzet, mint az intenzív osztályon haldokló beteg, akin már nem tudnak - nem akarnak - segíteni, de a kórházi protokoll szerint a lábköröm-gombáját még kezelik.

   Freund Tamás neurobiológus érzékeltette, hogy a világegyetem keletkezése is micsoda bonyolultságú tervezést igényelt, a Föld mai "élete" ugyanilyen precizitású gondozást követelne. "Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százaléknyival nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb, vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki".

      A világegyetem "mindennapi" működése - és benne az ember léte - is hihetetlen egyensúlyok összességén alapul. A világűrből minden másodpercben az élővilág számára halálos kozmikus sugárzás éri a Naprendszert. Hogy ez egészen legyengülve érkezik a Földre, annak oka a Napból iszonyatos energiával kiáramló sugárzás, a "napszél", amely a Naprendszer széléig szűri, védi annak belső terét. Az élővilág számára ez is halálos lenne, de a Földet ettől pedig egy újabb "csodaszer", a mágnese tér óvja meg. Már ez maga a csoda - vagy az ember számára felfoghatatlan tervezettség - de ezzel még nincs vége. Ahhoz, hogy a földi élet számára nélkülözhetetlen oxigén a légkörrel együtt ne "szökjön el" a világűrbe, itt va a Föld gravitációs tere, amely ezt akadályozza meg. És a földi légkör felső rétegében ott az utolsó védelem, az ózonréteg, manapság "ózonpajzs", amely a Nap sugárzásának az életre káros részét, az ultraibolya sávot szűri ki. De az ózon a talaj közelében már veszélyes az emberre... Hát ilyen egyszerű ez...

 

 Január 9.

    OLIMPIA Sosem láttam újkori olimpiát, ellenben lehetőségem volt az ókori olimpiai játékok helyszínén, Olümpiában egy napot eltölteni. Végigsétáltam a 4-5 méteres iszap alól kiásott futópályán, elidőztem a bírák, a "hellanodikok" díszszékeinek helyén, akik őrködtek a verseny tisztasága felett, ítéletük megfellebbezhetetlen volt. Az ókorban még egyszerűen folyt a vetélkedés, csak győztest hirdettek. Átsétáltam a rekonstruált boltíves bejáraton át a stadionba. De előtte még megszemléltem azokat a torzókat, amelyeken a tisztességtelen versenyzés miatt büntetésből - a csaló versenyzők költségén - felállított szobrok néztek szembeegykor a négyévenként újra és újra bevonuló reményteljes győztesekkel.

     Jó ezer esztendeig tündökölt Olümpia dicsőségben - 287 megrendezett játékról tudunk - utána mintegy ötszáz esztendeig hevert romokban, s további csaknem ezer évig várakozott az iszap alatt. A végén már csak annyit tudtak a kortársak, hogy volt, de a helyet, hogy hol, azt nem. Bernard de Montfaucon francia katonatiszt, később szerzeteshívta fel először a figyelmet a helyszínre -1717-ben jelentette meg tízkötetes munkáját az ókori műemlékekről - aki, mielőtt leírta munkáját, mai eszünknek szokatlan módon minden helyet felkeresett, hogy pontos leírást adjon. Ezt a szokást Hérodotosztól tanulhatta el. De ásáról még szó sem volt. Több francia kincskereső kísérlet után 1875-ben egy német régész, Ernst Curtius végezte el éveken keresztül az első rész kibontását. A játékok újraálmodása és megrendezése még akkor is váratott magára. De erről majd később ejtünk szót.

   Ma köszöntötték a fiatalabb -  és kevesebb olimpiai arannyal rendelkező - magyar olimpiai bajnokok a 102 éves Keleti Ágnest, ötszörös olimpiai aranyérmesünket, jelen állás szerint a világ legidősebb olimpiai aranyérmesét.Lassan négy éve korelnöke ennek a kiváló gyülekezetnek. Keleti Ágnes 1952-ben Helsinkiben egy aranyat nyert, 1956-ban, Melbourne-ben négyet, de van három ezüst és két bronzérme is az olimpiákról. A köszöntés kiváló hangulatban zajlott, "Ági néni", ahogy a résztvevők nyilatkozták szokás szerint humoránál volt. Pedig nem könnyű életút áll mögötte, a XX. század története kitörölhetetlen nyomokat hagyott nemcsak sportpályafutásán, de életén is.

   1921. január 9-én született Budapesten, Klein Ágnes néven. Nem akart tornász lenni, csellózni tanult. Ott javasolták, hogy a helyes testtartásához úsznia és tornáznia kellene. 18 évesen már válogatott tornász volt, egy év múlva nyerteelső magyar bajnoki érmét.Zsidó származása miatt rejtőznie kellett, a világháborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át. Édesapját Auschwitzban gyilkolták meg. Az 1948-as olimpiára a válogatott csapattal készült, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a játékokon. 1949-ben négy aranyérmet nyert a a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián talajon első lett, ezen kívülegy ezüst és két bronzérmet is szerzett. 1954-ben a felemás korlát világbajnoka. 1956-ban három szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiai aranyérmet. Közvetlenül a versengés után Ausztráliában, majd Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Itt született két gyermeke, az idősebb ma Ausztráliában él, a kisebb vele, Budapesten. Izraelben megteremtette a nemzeti tornasportot. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornászválogatott, 1959-60 között az olasz tornaválogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig az izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 23 évig az izraeli Tesnevelési Főiskola tanára volt, nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. 1990 óta egyre több időt töltött szülőhazájában, s lényegében azóta már ismét Magyarországon él.

   Legyőzte életútjával a történelmet, gyakorlataival a fizika törvényeit, most pedig életkorával a biológia szabályszerűségeit, az eltelt időn is diadalmaskodik. De ez már korábban is így volt: utolsó négy olimpiai aranyérmét 35 évesen nyerte. 100. születése napján azt mondta: "Élek, jól élek, szeretek élni. Az egészség a lényeg, a születésnap egyáltalán nem fontos."

 

   INFLÁCIÓ Az elmúlt év második felében még csak egyszámjegyű volt, ma hivatalosan 15%-ra emelkedett Magyarországon a pénzromlás. Ezt a közemberek, különösen a nyugdíjasok és az alacsony keresetűek 20-30% között érzékelik. Az élelmiszerárak pedig átlagosan is a felével nőttek. Közel 30 éve nem volt ilyen infláció - mi idősebbek 36%-os pénzromlást tapasztaltunk meg az 1990-es években - a fiatal generáció most találkozik vele először. A kormány és az MNB minapi szócsatájából világos, hogy sem magyarázat, sem felelős nincs. Ez európai folyamat, de nálunk magasabbak az értékek. Ugyanakkor kimutatható, hogy a kereskedelem profitja az elmúlt fél évben duplájára nőtt. Talán utólag megértjük, de nehéz elfogadni, hogy legalább az indokolatlan mértékű emeléseket miért nem lehet "árdrágításnak" titulálni és megfelelő törvényeket hozni, majd fellépni ellene. Kétségeim vannak a piac mindenhatóságával kapcsolatban.

   A következő idézet talán magyarázatot ad az infláció természetével és a kormányok magatarásával kapcsolatban: "Az infláció olyan, mint a bűn. Minden kormányzat üldözi, és gyakorolja is." Mit tehet az egyszerű halandó?Talán ezt: "Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, vedd számba az életedben azokat a dolgokat, amiket pénzért nem lehet megvenni."

 

Január 15.

 

   ÖKUMENÉ "Bár szétszakadva él az egyház..." hallom ezt a fájdalmasan gyönyörű éneket az évente megrendezettökumenikus imahét kezdetén. Újra és újra megrendít. Ötszáz éve szétszakadva... És ha az ortodox egyházakkal történt 1054-es kiközösítéstől számolom, akkor ez több, mint ezer év. És az ortodoxia ma sincs köztünk. A szemléletben, a liturgiában, a dogmákban azóta nagyra nőtt a távolság. A felekezetek, a hívek között pedig még nagyobb. Hosszú lesz az út, míg egymáshoz érnek "lélektől lélekig" a Krisztus-hívők.

   Idén a nyíregyházi evangélikus nagytemplom frissen újrafestett, gyönyörű, több, mint 200 éves épületében töprengtem a szertartás alatt.Eszembe jutott egy nemrég elhunyt, karizmatikus egyházszolga véleménye: nem az iszlám, vagy az ateizmus erős, hanem a kereszténység gyenge. Hiányzik az egység. Ha azokat az energiákat, amelyek a belső különállás hangsúlyozására és fenntartására pazarlódnak, a kifelé fordulás, a külvilág megszólítására használná a kereszténység, mégpedig egységesen, akkor vonzóbb, hitelesebb arcot látnának az a segítségre szorulók.

     A kereszténység egyértelmű értékmegőrző, szellemi-spirituális orientáló erőnek csak Közép és Dél-Amerikában valamint a Fülöp-szigeteken maradt meg. Legfontosabb missziós terület Afrika, az elfeledett, elárult, kifosztott kontinens, egyben itt a legerősebb a harc az iszlám szélsőséges irányzataival. E héten történt, hogy Nigériában az egyik római katolikus plébánost parókiájával együtt élve elégették.

   Egyébként egyre erősebb az a törekvés, hogy Európát, különösen annak nyugati részét, újra missziós területnek kellene tekinteni. Pedig a germán törzsek, a szászok, az írek vagy a litvánok megkeresztelése mintha a közelmúltban történt volna... Az ökumené a krisztushívők egységét jelenti. Valójában akkor tehetnénk nagyobb, határozottabb, kifelé hatást gyakorló lépést az egység irányába, ha a közös területeket, az azonosságokat sokkal komolyabban vennénk, személyükben a felekezeti hívek egymást tisztelnék, a szembenállás pontjaitpedig először "jegelnék" a fekezetek, majd háttérbe szorítanák. És akkor nem lenne igaza Nietzschének, aki azt mondta, hogy talán hinne a megváltásban, ha a megváltottak megváltottabbnak látszanának.

   A négy magyar tradicionális keresztény egyház mai első számú vezetői hihetetlen intellektuális felkészültségű, és kisugárzású valamint elkötelezett spirituális személyiségek, ugyanakkor reálpolitikusok is.Ha együtt egy még erősebb, új kezdetet hirdetnének... Az előítéleteket le kell bontani. Például lehetne közös, keresztény köszönést kitalálni, amit először az ökumenikus imahéten gyakorolna minden felekezet, aztán az elterjedne. Aztán meg kellene egyezni magáról a megnevezésről: keresztény, vagy keresztyén. Ebből a szóból is elég lenne egy...

   Samo Chalupka szlovák evangélikus lelkész és költő - aki az 1840-es években a szétszakadt egyházról szóló ének eredeti szövegét írta - boldog lenne, ha ma hallaná sok-sok nyelven: "De egykor véget ér az út, s a szent hajó célba fut..." A nyíregyházi ökumené dalai között szerepelt egy még ősibb, legalább 800 éves csángó dal: "A fényes nap immár elnyugodott..." Míg szólt a dal, ott éreztem magam egy időtlen térben, régmúlt emberek között, spirituális kapocs kötött össze a sok-sok generációval előttem élt elődeimmel. "Mert noha most erős és friss vagyok / De több napot magamnak nem hagyok / Azt gondolom, minden nap utolsó / Az éjszaka kellhet a koporsó. /

 

   TGM Folytassuk akkor valakivel, aki talán spirituális rokonságban állhatott a székelyekkel, és a belőlük sarjadt csángókkal. Egy földet tapostak. 74 éves korában meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus, publicista, politikus, köznapi nevén "Gazsi", emelkedettebb formában TGM. Elméleti munkásságát nem tisztem megítélni, a közéletben, a közvéleményben hallható, öszetéveszthetetlen hangját viszont több, mint 30 éve hallom. Mindenkivel szemben, minden mellett állt. Ellenfelei szerint anarchista, tisztelői szerint szabadságharcos volt. Tanított, ahol, és amikor hagyták, ha nem, akkor írt. Azt mindig. A legmagasabb intellektussal. Komolyan vette a 13 éves korában kapott családi tanácsot: "Látom, mivel foglalkozol, meg hallom, miket csinálsz, de az embernek a szívét is nevelni kell Gazsikám, nemcsak az eszét..." Az 1981-es lengyel szükségállapot bevezetése apropóján írta: "Az ügy veresége nem jelenti az ügy érdemtelenségét". Bukarestben vált magyarrá. Romániában azért üldözték, amit nem volt hajlandó megtenni, Magyarországon azért, amit csinált. Az ottani magyarok kozmopolitizmussal vádolták, a románok nacionalizmussal. "A diktatúrát elvetettük, ám a demokráciát sem szerettük meg..." - elmélkedett a magyar néplélekről.

   "...amit akart, most ránk maradt / Kezdünk vele, ha akarunk..." írja Szabó T. Anna kolozsvári származású költő. TGM javíthatatlan humanista volt, akit nem is kellett megjavítani. Mert nem romlott el sosem... Őszinte volt önmagához és másokhoz is. Ezt nem mindig könnyű elviselni.  Ősszel már érezte a véget. "Az élőhely, amit az emberiség betölt, komoly válságban van. Ennek ellenére az emberekben megvan az élni akarás. Súlyos beteg vagyok és élni akarok...".

 

Január 18.

   JAPÁN "Nemzetünk az utolsó órában van, hogy képes legyen fenntartani társadalmi funkcióit. Olyan kérdés ez, amely nem tűr halasztást". Kisida Fumió miniszterelnök az év első parlamenti ülésszakán jelentette kiezt a japán népesség vészes fogyásával kapcsolatban.A népesedéspolitikára fordított összegek megduplázását fogja előterjeszteni áprilisban, valamint egy új hivatalt fog létrehozni a kormány, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik majd. Japán lakossága 13 éve csökken, a 2021-es adat több, mint 700 ezer fő apadást jelentígy az ország népessége 126 millió alá csökkent.

   A másik demográfiai probléma a lakosság vészes elöregedése, amely rekordszintű a világban: a 65 év feletti népesség eléri a 30%-ot.De a demográfia csak egy baj, a sok közül. Japánt az elmúlt években sok váratlan esemény, tragédia, politikai, társadalmi és gazdasági krízis gyötri. Hosszú évek óta az államadóssága meghaladja a nemzeti össztermék 200%-át, ami az egyik legmagasabb a világon. A fukusimai atomerőmű katasztrófáját még ki sem heverte a társadalom, amikor a koronavírus-járvány berobbant, az újabb tokiói olimpia előtt egy évvel. Akármilyen drasztikus korlátozásokat vezettek be, a világ legnagyobb sporteseményét egy évvel el kellett halasztani, és még akkor is elég szürreális körülmények között lehetett megtartani. Akkor még Abe Sinzó miniszterelnök irányította az országot, aki a leghosszabb időt töltötte a hivatalában. Karakteres, nemzeti politikát vitt, lemondását egészségügyi állapotával indokolta. Aztán az elmúlt év nyarán nagy megdöbbenéssel vette tudomásul a világ, hogy egy választási rendezvényen Abét lelőtték. Japánban nagyon szigorúak a fegyverhasználat szabályai, a politikai merényletek ismeretlenek a szigetországban. A japán közvélemény nehezen tér napirendre a történtek felett.

   Az európai és az atlanti világ számára ismeretlen ország  a keleti óriás, a világ harmadik legnagyobb gazdasága az USA és Kína után. A japán nemzeti karakter talán jó mozifilmekből ismerhető meg igazán. A legfrissebb ilyen a "Tokiói tortúra", amelyben egy belga nemzetiségű, japán nyelvet tanító, fiatal tanárnő aki négyéves koráig Japánban élt, egyéves munkaszerződéssel visszautazik szülőhazájába. Látni akarta felnőtt Japánját. Hát megtapasztalta a szigetországot hátul és alulnézetből. Időben visszafelé "Az utolsó szamuráj" a következő mozi, Tom Cruise felejthetetlen alakításával. A háttér az 1860-as, 80-as évek, amikor gőzerővel folyik a modernizáció, és vesznek el Japán régi hagyományai. Martin Scorsese 2016-os "Némaság" című filmje a 17. századi jezsuita misszió és a helyi erők összeütközését mutatja meg Liam Neeson szenzációs alakításában. A negyedik film, amely a legrégebbi, a "Narajama balladája", amely arról szól, hogy egy hegyi faluban mindenkinek, aki elérte a 70. életévét, fel kell mennie Narajama hegyére és ott bevárnia halálát. A főszereplő öregasszony, bár láthatóan egészséges, kényszeríti fiát, hogy a hátán vigye fel őt a végzet hegyére. Imamura 1983-as filmje azóta is fogva tart, nem tudom elfelejteni sem azt a jelenetet, ahogy viszi a fiú az anyját hátán, a meredek szirteken, sem azt, hogy a főszereplő asszony egy kővel próbálja meg kifeszíteni teljesen egészséges fogait, hogy öregebbnek tűnjön...

 

   BOLYAI "Híres, nagyelméjű mathematicus volt, az elsők között is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el." Ez a bejegyzés szerepel a Marosvásárhelyen eltemetett, 58 éves korában, 1860 első hónapjában elhunyt Bolyai János halotti bejegyzése mellett. Apja, Bolyai Farkas neves helyi matematika, fizika és kémiaprofesszor volt.

   Bolyai Jánossal kapcsolatban mindenki másra emlékszik. A vásárhelyi polgárok lelkében egy fiatal császári és királyi kapitány hagyott nyomot, aki Paganini darabját virtuóz hegedűjátékával szólaltatta meg. Carl Friedrich Gauss német matematikusnak nyomasztó emléke lehetett barátjának, Bolyai Farkasnak 21 éves "fiacskájáról", akinek "munkácskáját" bírálatra kapta meg. Kényszeredetten elismerte, hogy a fiú eredménye "majdnem mindenben" egybevág az ő 30 éves elmélkedéseivel.Csakhogy, amikor Gauss hagyatékát feldolgozták, nyomát sem találták eme elméletnek. Mai szóval "lenyúlta" más gondolatait. A bécsi hadmérnöki akadémia az osztály legjobb tanulóját és az iskola legkiválóbb vívóját tisztelte a fiatal magyarban. A bécsi operaház zenekarának egy időnként beugró, kiváló hegedűs rémlik. Bolyai apjának, fia 1823-ban Temesvárról írt levele járhatott a fejében, amelyben a friss hadmérnök két hónapi szolgálat után közli apjával: "...semmiből egy ujj, más világot teremtettem, mindaz valamit eddig küldöttem, tsak kártyaház a toronyhoz képest..." A temetésén részt vevő néhány helybeli egy megkeseredett remetéről emlékezett meg, akit a családja is elhagyott.

   A texasi George Bruce Halsted professzornak, aki 1891-ben angolra fordította, egészen más gondolatai támadtak Bolyai Appendix című munkája kapcsán, amelyben a nemeulidészi geometriát foglalta össze: "...ez a 24 oldal a legrendkívűlibb kéttucat oldal a gondolkodás történetében..."

   Szentágotai Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az 1977-es megemlékezésen az alábbi gondolat jutott eszébe Bolyairól: "A magyar nép géniusza - a tudomány területén - a legmagasabb fokonBolyai Jánosban öltött testet."

 

Január 19.

   SZUPERMARATON Itt élnek közöttünk. Nem öltöznek kihívóan, nem ordítoznak, nem mutogatják magukat idióta TV-műsorokban - ott azok  jelennek meg, akik bármit is mutogatnak, kiderül, hogy nincs semmijük... A hétköznapi emberek nehezen ismerik fel, hogy rendkívűli személyiségek, "halhatatlanok" is lakhatnak közöttük. Különösen akkor, ha azoknak normális hétköznapi életük is van. Mint például Lubics Szilviának, aki háromgyerekes családanya, akiket annak rendje és módja szerint férjével neveltek fel. Mellesleg fogorvos. Szikár testalkatú, kistermetű, 48 éves asszony. Aki egyebekben ultramaraton futó. "Júlia nem volt erős, vagy több minálunk..." - énekelte Vincze Lilla a hétköznapi emberek örök indulóját, akik először nem értik, hogy miért kerülnek egyesek a fejük fölé, majd le akarják onnan vadászni őket. 28 évesen (!) kezdett rendszeresen futni, aztán fél évvel később már teljesítette első maratoni távját. Aztán jöttek az "ultrák", vagyis a még hosszabb távok. Először a száz kilométer. Később a 24 órás távok, majd a kétszáz kilométer felettiek. Öt éve az ultramaratont már az extrémebb helyszíneken futja. Ez a sportág legmagasabb szintje. Két sivatagi 200 km-es táv teljesítésével lehetett az Antarktiszra bejelentkezni. Az extrém helyszínek nem veszélytelenek: Namíbiában esténként a sakálok köröztek a sátraknál, futás közben akár oroszlánokba is botolhattak volna. Sosem gondolta, hogy az Antarktiszon egy pingvin lesz az, amelyik valóban megtámadja. "Odatotyogott hozzám, amikor elestem a magas hóban, és csőrével megcsapkodta combomat. Döbbenetes élmény volt..."

   Több, mit 100 ultraversenyt teljesített. A család az első, az határozza meg versenynaptárát, idén prioritás a legkisebb gyerek éretsségije, emiatt nem fut a Gobi-sivatagban. Majd máskor... Bár nem az eredményt hajszolja, hanem az élmény átélése a cél, az Antarktiszon a pingvin sem tudta megakadályozni, hogy az első három között végezzen. Az idei élmény a Race Across Scotland, háromszázhatvan kilométer megállás nélkül. Évente 6-8000 km-t teljesít tereptől függően.A titok: minden percét beosztja. Már nem kell 3-kor kelnie az edzéshez, elég 5-6-kor. Rövidebb versenyein ma már együtt fut fiaival és természetesen férjével. 

   Júliával ellentétben, aki a sláger szerint "Nem akar a földön járni..." Lubics Szilvia úgy van fölöttünk, hogy a fölön is maradt. Mind a két lábával...

  

   NYUGDÍJ Több százezren vonultak az utcára 200 francia városban, hogy tiltakozzanak a kormány friss nyugdíj-korhatár tervezete ellen. A megmozdulásokat sztrájkok kísérték, különösen a közszférában. Csökkent az áramtermelés, leálltak az olajfinomítók, az oktatási intézményekben pedig elmaradtak a tanórák. A szervezők szerint Párizsban 400 ezer fő tüntetett. A kormány tervei szerint 2030-ig fokozatosan a mostani 62 évről 64 évre emelné a nyugdíjkorhatárt. Magyarországon éppen most fejeződött be a korhatár emelése több év alatt 65 évre. 

  Európai körkép: Nagy-Britanniában 66 év, Németországban 67 évre emelkedik pár év múlva, csakúgy, mint Olaszországban. Ausztriában, Csehországban 65 év. Ukrajnában mindkét nem 60 éves korában mehet nyugdíjba. Természetesen ezek az alap számadatok, összetettebb a kép, ha az átlagnyugdíjak mértékét vizsgáljuk, vagy azt, hogy a magasabb szolgálati idővel rendelkezők számára mi a legkorábban elérhető nyugdíjba meneteli idő. 

   Macron francia elnök már az első ciklusában szerette volna megemelni a korhatárokat, a mostani, második ciklus esetén pedig a legfőb reformnak hirdette meg.A legutóbbi parlamenti választásokon viszont pártja nem tudott többséget szerezni a törvényhozásban, ezért bizonytalan a tervezet sorsa, különösen a tömeges tiltakozás következtében. 

   A franciák szeretnek az utcán hangot adni véleményüknek. Tömegesen. Ehhez hozzászoktak. Európában itt tört ki a legtöbb forradalom. Politikai elemzést igényelnének ennek okai. A középiskolai történelem könyvek francia forradalommal kapcsolatos fejezeteiben sűrűn előforduló érv, hogy a "tömegek nyomására..." Mint történelem iránt érdeklődő emberek, tudjuk, hogy a tömegeket fel szokták heccelni - érzelmileg befolyásolni - aztán azokat a jól hangzó, egyszerű üzeneteket a fülükbe juttatják, amiket a "súgó" politikusok fognak képviselni, a tömegek nyomására hivatkozva. 

   Ha a párizsi Bastille elfoglalásának történetét a szemtanúk visszaemlékezése alapján rekonstruáljuk, érdekes kép bontakozik ki. A szentpétervári Téli Palota bolsevik ostromát nehéz volt így pár évvel később felidézni, ugyanis a jelentősebb résztvevők rövid időszak után már nem voltak az élők sorában...

  Pár évtizede a munkás tömegtüntetések legfontosabb követelése a "Munkát, kenyeret!" jelszó volt. A bölcsebb vezetők csak az első szót hallották meg. Nem véletlen az a japán közmondás, hogy ne halat adj, hanem halászni tanítsd meg a segítséget kérőt. Rövidlátó vezérek, vagy ahol "nagy tüzet" kell oltani, azonnal a kenyeret nyújtják. A rómaiak, akik a kenyérre és a cirkuszra esküdtek, a végén már csak a cirkuszt kínálták. Az unatkozó római "tömegek" először még megelégedtek az állatáldozatokkal, később már emberhalált kívántak látni. Aztán abból is tömegszerű élményt akartak, mint például a keresztény vértanúk vadállatok elé vetése. Nem gondolták a birodalom egyszerű polgárai, hogy a végén ők maguk lesznek az áldozatok...

 

Január 25.

   NÉMETORSZÁG "Minden orzság, amely meghasonlik önmagával elpusztul, és egyetlen város, vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával." (Máté 12.25) Ez az újszövetségi gondolat motoszkált a fejemben, amikor a mai német politikáról töprengtem...

   A napokban, Németországban egy vidéki település, Lützerath mellől erőszakkal távolítottak el a belügyi hatóságok környezetvédelmi aktivistákat, akik meg akarták akadályozni, hogy egy nagy bányavállalat megnyissa azt a barnaszénbányát, amely a település alá nyúlik. Itt már nem lakik senki, a cég az előző évben megszerezte a szükségs engedélyeket, kifizette az ingatlantulajdonosokat, akik már elköltöztek.

   A történet hátterében együtt látható - mint cseppben a tenger - a mai Németország és a német politika racionalitása és irracionalitása.A német kormánynak az a gazdasági minisztere engedélyezi és támogatja a bányanyitást, aki a német zöldpárt egyik prominense és a kormánykoalíció egyik vezetője. Amely párt azzal a programmal lépett be ebbe a koalícióba, hogy a szénbányákat be kell zárni, csakúgy, mint az atomerőműveket és a megújuló energiákkal kell biztosítani Németország energiaellátását. A háború és az energiaválság azonban ezt felülírta: nem zárják be az utolsó néhány atomerőművet, újra nyithatnak a szénbányák, és az ez ellen fellépő környezetvédőket vegzálják, akik történetesen a zöldek fő támogatói, konkrétan ők juttatták a kormány gazdasági miniszteri kulcspozíciójába Robert Habeck zöldpárti politikust, aki történetesen alkancellár is. Így néz ki ma Németország közelről...

     A németek egyszerre racionalisták, a programjaik, elhatározásaik végigvivői, és irracionalisták, gondolataik, meggyőződésük és filozófiájuk rabjai. Nem könnyű érteni őket, egyetérteni velük újabban szinta lehetetlen. A németeknek létezik egy észelvű, következetes, fegyelmezett külső énjük, "arcuk", és egy távoli, a germán őslelket megőrző belső világuk, ami időnként eluralja a külső kérget. Minden elhatározásukat következetesen végigviszik - az őrültséget is. A holokauszt emléknapja környékén illik erről nem elfeledkezni. Ugyanakkor manapság a mindenáron való megfelelni vágyás miatt mintha elvesztették volna önazonosságukat, mintha múltjukból azt is szégyellnék, amire büszkének kellene lenniük. Mai vezetőik a legfontosabb pillanatokban és kérdésekben vesztik el racionális érzéküket, pragmatikusságukat, lényeglátásukat, történeti szemléletüket. Eluralkodik rajtuk az a bizonyos belső világ, aztán meg a szégyenérzet emiatt, majd jön a túlzott alkalmazkodás, megfelelési kényszer...

   Beethoven Örömódája felemelő zene, de az V. szimfónia és az Egmont-nyitány is Beethoven. Egy emberen belül is ott a kettősség. Luther és a reformáció fennköltsége egyrészt, majd az azt követő német parasztháború másrészt. A német technika és tudomány egyrészt, másrészt a német filozófia rendszerezetten rémisztő mélységei. A marxizmus és a hitleri fasizmus is német termék. De a tömeges demokratikus munkásszervezetek, vagy a társadalombiztosítás rendszere is az övék. És a porosz militarizmusról se feledkezzünk meg. Nehéz örökség a mai német politika számára. 

   De hol van ma egy Konrad Adenauer, aki tudott igent és nemet mondani bármelyik partnerének, és el tudta magyarázni a (nyugat)németeknek, hogy mit kell tenniük a háború után, a német újjáépítés kilátástalannak tűnő problémái között. Nincs Willy Brandt, aki - bár személyében nem volt felelős a náci gaztettekért, hiszen külföldön, politikai menekültként élt - tudott gesztusokat tenni Varsóban, amikor 1970-ben letérdelt a lengyel és zsidó áldozatok emlékműve előtt. Igaz, csak egyszer, hiszen tudta, hogy ez nem futball mérkőzéses show-műsor.

Oldal: SZELETEK - IDŐBEN ÉS TÉRBEN
Csoma József tanár, képzőművész honlapja. A világ vizuális értemezései - © 2008 - 2024 - csoma.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat